|
|
|

HUMMEL; kurt elizabeth
18 • május, 27, '94 • karrieristák • Porcelain/The Queen Freak
moment in my life
Az
ajtó kinyílt, és félig kilépett egy szürke szvetteres, kövérkés, rakott
szoknyás nő valami idétlen klumpában. Iszonyú outfitje volt a nőnek, de
úgy döntöttem, kedvesen mosolygok, és nem teszem szóvá még véletlenül
sem, hogy sem az alkatához, sem a bőrtónusához nem passzolt a szerelése.
Lerítt róla, hogy asszisztens. Valahogy megérzem az ilyet. Talán,
mindig is bennem volt egy ilyen hatodik érzék.
Bezzeg én kívülről
is igyekeztem legjobb formámat nyújtani a Vouge.com állásinterjúján.
Először is halványkék zakót viseltem fehér inggel, vékony, angol
nyakkendővel. Abból is a fekete színt részesítettem most előnyben. A
nadrágom tökéletesen illett a zakóhoz, természetesen, élére vasalva
vettem föl, a cipőm fekete, lakk öltönycipő volt, emellé egy régies
hatású, barna aktatáskát választottam, így keveredett a megjelenésemben a
mai stílus, és a vintage hatás. Talán ezért is lepett meg annyira, hogy
az asszisztens, egészen pontosan a Vouge.com egyik alkalmazottja így
képviselte a New York-i elit divatját. Egyszerűen… nem találtam rá
szavakat.
Már jó ideje vártam, sokakat érdekelt az
álláslehetőség, a kis váróterem szinte dugig volt a jelentkezőkkel. Az
én figyelmemet, az igazat megvallva, Rachel hívta fel erre a soha vissza
nem térő alkalomra, és persze, hosszas gondolkozás után úgy döntöttem,
megpróbálom, hiszen semmit sem veszíthetek. Maximum nem nyerem el a
tetszésüket…
Miközben behívták a következő embert és az utána
következőt, majd az azutánit, én elmerengtem a gondolataim között.
Furcsa volt itt állni a felnőtt lét kapujában. Már nem vagyok
Glee-klubos, nem öntenek reggelente lötyit az arcomba, nem beszélnek a
hátam mögött, nem szólják meg a manikűrözött körmeimet vagy a legújabb
flitteres felsőmet, ami minden bizonnyal egy neves márkát képviselne.
Mind szétszéledtünk, és néha, sőt, sokszor hiányzik a Warblers, a Glee, a
McKinley és a gimis évek, az össze árnyoldalával együtt. Hihetetlen,
hogy véget értek, és most már egyedül kell végigmennünk az úton, ami a
csúcsra vezet minket. Nincs ott sem apa, sem Mr Shue, hogy segítsen
minket, itt már egyedül kell megoldani a problémáinkat. El kell
engednünk a szülők, tanárok kezét, és ideje, hogy megvalósítsuk az
álmainkat. Mert ha egy megvalósult, mindenki szeretné, ha a többi álma
is erre a sorsra jutna. Ám nem az iskola az egyetlen, ami hiányzik.
Az éneklés mindig is fontos szerepet töltött be az életembe, és ez már
sosem fog változni, úgy hiszem, de Rachelen kívül, nincs akinek
megmutathatnám. Bár lenne egy hely, ahol hallathatnám a hangom. Csupán
azt szeretném elérni, hogy eljusson az emberekhez a zeném. Szeretném, ha
megérinteném vele őket. Mint engem Blaine Anderson, mikor
megismerkedtünk. Velünk minden rendben, igaz, hogy messze vagyunk
egymástól, már-már lehetetlenül messze, és nem telik el úgy nap, hogy ne
érezném a hiányát, de ő mindig tudja mit mondjon nekem, ha le vagyok
törve. Bár most is itt lenne, hogy a fülembe suttogjon egy-két biztató
szót, összekulcsolná a két kezünket.
A telefonom képernyőjére
néztem, és Blaine határozottan, mégis gyengéden mosolygott a kijelzőjén.
Ettől nekem is mosolyognom kellett.
-Mr Kurt Hummel? – A nő
ízléstelen ruhában ismét kijött, és az én nevemet szólította. Most én
jövök. És tudom, hogy képes leszek rá, valahogy érzem… Ez az első lépés,
amit önállóan teszek, nem kell már a támogatás, meg tudom csinálni,
sőt, meg akarom mutatni, hogy nálam jobban senki sem tudja megcsinálni.
Na, erre mit léptek?
Felnyaláboltam magam mellől a táskámat, és
magabiztosan, egyenes háttal, levakarhatatlan, boldog mosollyal
elindultam az állásinterjúra.
about me
Tudtad hogy...? → énekeltem a Broadway színpadán → bálkirálynő is voltam → az első csókom isteni volt → imádom a jégkrémet → fülig szerelmes vagyok
|
Példakép: Lisa Minelli, Coco Chanel Életcél:
Sikeres divattanácsadónak lenni, és tovább menetelni a hírnév felé, ami
az énekesi pályát illeti. Emellett, remélem, hogy mindig lesz egy
társam az úton, szeretném, ha ez az ember, Blaine lehetne.
|
Ragaszkodás → ha egyszer valakit a szívembe zárok, nehezen engedem el. Ambíciók → tudom, hogy mit akarok az élettől, vannak terveim, és azon vagyok, hogy elérjem őket. Maszk → amit régebben viseltem, hogy ne lássa senki, mennyire bánt a sok előítélet. Érzelmek → amiből kicsit talán túl sok is van egyszerre, nagyon érzékeny típus vagyok.. Tehetség → hál' Istennek van belőle, nem is kevés, a zene az életem része.
|
Stílus → egyedi és mindig a legújabb divat szerinti, természetesen az alkalomhoz illő. Haj → sötétbarna, újabban világos melírral, tökéletesen beállítva minden szála. Szemek → kékeszöld, távol ülő, és mindig lelkesen csillog. Ajkak → csókolni születtek, mindig széles mosoly játszik rajtuk, a pozitív benyomás érdekében. Alkat → magas, nem túl izmos, de nekem így jó, és úgy érzem, másnak is tetszik.
|
|
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése