Charles Weasley - átgondolt, átdolgozott (Hogwarts Experience)

CHARLES WEASLEY ------------------------------------------------------------ I BEEN ROAMIN' AROUND , always lookin' down at all i see ------------------------------------------------------------ Adatok Név: Charles Weasley Becenév: Charlie, Charz Kor: 23 év Születési hely, idő: Skócia, Widra St. Capdell, 1973. december 12. Nem: férfi Vér: aranyvér Faj: mágus ------------------------------------------------------------ PAINTED FACES FILL , the spaces i can't reach ------------------------------------------------------------ Család Apa: Arthur Weasley/46 év/Igaz, ebben a családban anya hordja a nadrágot, de apa mindig ott van, amikor kell, persze, néha nagyon ügyetlen tud lenni, talán tőle örököltem, de nagy szíve van, és képes egyszerre az összes gyerekének falazni. Anya: Molly Prewett/46 év/Anya nélkül gyakran nem tudom mihez is kezdenénk. Ha ő nem lenne olyan határozott, gondoskodó és néha szigorú, akkor mi sem így állnánk hozzá az élethez. Testvér(ek): - William Arthur "Bill" Weasley/26 év/Billel a legszorosabb a kapcsolatom a testvéreim közül, ő az egyetlen bátyám, akire én is felnézek, sok mindent tőle tanultam, most pedig remélem, esz valami, amit ő tanul tőlem. - Percival Ignatius "Percy" Weasley/20 év/Percy kissé fennhordja az orrát, és tudom, hogy szégyelli a családját, ő inkább szeretett volna egy értelmiségi, gazdag családba születni, de sajnos, ezt nem mi választjuk. - Fred és George Weasley/18 év/Az ikrek mindig valami csínyen törik a fejüket, rendszerint anya idegeire mennek, én inkább csak jókat derülök azon, hogyan keverik magukat bajba. - Ronald Bilius "Ron" Weasley/16 év/Ron rendkívül okos srác, valójában, az öcsikéim közül vele jövünk ki a legjobban, tetszik, hogy érdeklődik az iránt, amit csinálok. - Ginevra Molly "Ginny" Weasley/15 év/Ginny az egyetlen lánytestvérünk, így az összes Weasley-fiú úgy vigyáz rá, mint a szeme fényére, nem akarjuk, hogy bajba kerüljön, bár, ez mégis gyakori eset. Egyéb hozzátartozó: Muriel néni - Az egész család ki nem állhatja, én sem tudnám megcáfolni eme állítást. ------------------------------------------------------------ YOU KNOW THAT I , could use somebody ------------------------------------------------------------ Kinézet Szem: kék, távol ülő Haj: eperszőke, vagyis, vöröses, mint a többi Weasleynek, én szeretem, ha kicsit hosszabb, anya viszont a falra mászik tőle Testalkat: izmos, középmagas, sok-sok heggel Öltözék: az egyszerű öltözéket kedvelem, a mugli ruhák különösen kényelmesnek bizonyulnak a hétköznapokban, amit ki nem állhatok, az a dísztalár... ------------------------------------------------------------ AND ALL YOU KNOW , and how you speak ------------------------------------------------------------ Belső tulajdonságok Szeret: sárkányok, csokibéka, kaland, kviddics, Roxfort Nem szeret: feketemágia, félni, egyedül lenni, konfliktusba keveredni, ha elutasítják Jellem: Nem különösebben gondolom magamat összetett jellemnek. Egyszerű, egyenes embernek tartottam személyemet mindig is. Rendben, néha szerencsétlenkedem, de ki nem? Megbízható vagyok, viszont feledékeny, örülök, hogy a saját születésnapomat sikerült megjegyezni, emlékeztetők nélkül talán elvesznék... Határozottnak tartanak, mivel nem félek kimondani, amit gondolok, mindig is megvolt a kellő magabiztosságom. Talán néha túl sok is volt belőle. Felvágós vagyok, vidám, szeretem a tréfákat, azt, ha meghallgatják, amit mondok. A saját magam ura vagyok, ehhez kétség sem férhet, a veszéllyel szinte együtt alszom, folyton keresem a kalandokat, a kihívást, szeretek versengeni, és gyakran csőstül jön hozzám, velem a baj. A szabályok egyértelműen arra vannak, hogy áthágjam őket, ha valaki akadályozni próbál, azzal meggyűlik a bajom. Nem kimondottan vagyok az a birkatürelmű férfi, néha én is van, hogy kiborulok, ennek tetejébe még gyakran el is késem a találkozóimról. Másik oldalról nézve pedig nagyon ragaszkodó és hűséges tudok lenni, ha a barátokról vagy családról van szó, akivel összeveszek, annak nehéz dolga lesz, ha meg akar békíteni. Egyetlen nagy problémával küzdök manapság, hogy a szerelem nem talált még rám. De remélem, egy olyan lány van a láthatáron, akiért megérte eddig várni ------------------------------------------------------------ COUNTLESS LOVERS , under cover of the streets ------------------------------------------------------------ Egyéb Patrónus: sárkány Mumus: hajvágás Edevis tükre: saját család Ház: Griffendél volt Pálca: tizenhárom és egynegyed hüvelyk fenyő, kellemesen rugalmas, sárkányszívizomhúr maggal Háziállat: Norbert, azaz inkább Norberta, a norvég tarajos sárkány, akit Hagridtól vettem magamhoz. Play by: Christopher Egan ------------------------------------------------------------ I HOPE IT'S GONNA MAKE , you notice someone like me, ------------------------------------------------------------ Előtörténet Molly és Arthur Weasley második fiúgyermekeként láttam meg a napvilágot, a London mellett fekvő Widra St. Capdell nevű teleülésen. Ez egy csendes kis település, a lakosság pedig csak varázslókból és boszorkányokból áll. Tipikusan az a festői szépségű, angol táj, amibe könnyen beleszeret az ember, és nehezen engedi el. A legkorábbi emlékeim hat éves koromból valók. A bátyám, Bill akkor tanított meg repülni. Egy régi, rossz, makacs seprűn ültem sosem akart igazán engedelmeskedni, párszor le is dobott, de már akkor élveztem az egészet. Amikor én jöttem, Odú volt az otthonunk., és ez azóta sem változott semmit, kivéve a néhány újítást, és a kertet. Nem volt sem túl nagy, sem pedig igazán fényűző sem, de szerettünk ott élni, takaros kis ház. Boldog gyerekkorom volt, szerető családban nőttem fel, Billel mindig is közel álltunk egymáshoz, a kisebb testvéreimre pedig úgy vigyáztam, és tanítottam őket, mint ahogy a bátyám tette velem. Példát akartunk mutatni, és felelősségteljesen viselkedni. Az első évem a Roxfortban felejthetetlen volt. A Griffendélbe kerültem, apa és anya tudták, hogy oda fog beosztani a süveg, hiszen a család talán összes tagja oda került. Na, jó, fogalmam sincs a Weasleyk történelméről, csak a fontosabb mozzanatokat jegyeztem meg, nem volt túl izgalmas sztori. Sokat hallottam már az iskoláról, de azok a történetek mind-mind semmit sem értek, amikor a saját szememmel láthattam mindazt. A hatalmas asztalokat a Nagyteremben, az elvarázsolt mennyezetet, a nagy lakomákat, a kastélyt magát, a szeszélyes lépcsőket, amik mindig elvittek valahova, a Feneketlen tavat, és a sötét Tiltott Rengeteget. Az iskolai éveim alatt, folytonos szabályszegőnek számítottam, sok ponttal karcsúsítottam a házamat, de sokat is köszönhettek nekem. Komolyan mondom, egész okos kissrác voltam, sőt a jegyeim néha már Billét is utolérték. Viszont, mint kiderült már az első repülés órámon, a Kviddicshez van igazi tehetségem. Azonnal bekerültem a Griffendél csapatába, mint fogó. Fürge voltam, már akkoriban is magasabb, mint a velem egyidős fiúk, és gyors. Nagyon gyors. Velem mindenkit lemostak a pályáról, aztán később beválogatták, az ikreket is, mint terelők. Félelmetesen jó csapatot alkottunk, később megörököltem a kapitányi posztot is. Azokban az években csak mi kaptuk a kupát, a többi háznak esélye sem volt. A többi diákévem is hasonlóan eseménydúsan telt, hiszen barátkozós, csintalan kölyök voltam, rengetegen kedveltek az iskolában, köztük a tanárok is. Hagriddal, aki ekkor még nem tanított, csupán a Roxfort kulcs- és háztájőrzője volt, rögtön közös érdeklődési kört találtunk. Nagyon szerettem egy hatalmas bögre, forró tea mellett hallgatni a meséit sárkányokról, háromfejű kutyákról, durrfarkú szúrcsókokról, és biztosan tudtam, hogy vele ez a sok kaland valóban megtörtént. Akkoriban kezdtek el érdekelni az ilyesféle fenevadak. Ez a szenvedély végül sosem múlt el, pedig anyám mindig mondta "Majd kinövi!". Ötödikben, az RBF-vizsgák után kezdtem el járni Melanie Lawrence-szel, és hamar mi lettünk az iskola legnépszerűbb szerelmespárja, ám ez nem tartott sokáig, ugyanis egy hollóhátas srác lecsapta a kezemről a fent említett hölgyet, máig sem értem, hogyan történhetett, hiszen, sokkal helyesebb voltam, mint a másik fiú. Ezek után, végképp kiéleződött egyfajta versenyszellem, hogy visszahódítsam Melanie-t, de sikertelen próbálkozás volt, bár. legalább abban az évben is lealáztuk a Hollóhátot kviddicsben, és ismét a miénk lett a kupa. Hetedévben, az egyik meccsen kint ült egy igen fontos ember. Mint kiderült, a Mágiaügyi Minisztérium küldötte volt, éppen ifjú tehetségekre vadászott, s engem választott ki. Ajánlatot kaptam, hogy ha befejeztem a roxforti tanulmányaimat, vagyis letettem a RAVASZ-t, akkor csatlakozhatok a nemzeti válogatotthoz. Anya sírva fakadt, amikor megtudta. A testvéreim és iskolatársaim pedig példaképként néztek rám. Még a Próféta is írt rólam cikket. Egyszerre még népszerűbb lettem, mint voltam, és nagy volt a felhajtás. Még én is a saját szemeim előtt láttam magam, ahogyan ott feszítek a seprűn, lobogó, nemzeti színű talárban, a tömeg éljenez, és ujjaim közözz ott verdes az aranycikesz. Nem fogadtam el. Mondanom sem kell, hatalmas csalódásként élte meg a családom és a válogatott is. Nem tudom, miért is döntöttem így akkor, de egy percig sem bántam meg. Vonzott a kaland és a veszély, így, amikor hallottam egy sárkányrezervátumról Romániában, egyből oda vitt az utam. Ott addig kérleltem a főnököt, míg végül megengedte, hogy én is ott dolgozhassak. Először természetesen, csak az aljamunkákat csinálhattam, nem is engedtek sárkányok közelébe vagy három hónapig, de aztán megismertem az ottani csapatot, és egyből sikerült beilleszkednem. - Új vagy itt? - kérdezte tőlem rögtön egy barátságosnak tűnő, számomra eddig ismeretlen varázsló. Kicsit alacsonyabb volt nálam, bár nem sokkal, sötétbarna haja volt, barna szemei , sportos estalkata, és furcsa akcentussal beszélte a nyelvet. - Igen, de remélem, hamar megszokom az itteni időt, és közös hangot találok a csapattal - válaszoltam neki őszintén. - Sokfelől érkeznek ide kutatók és szelídítők? - néztem végig a vegyes társaságon. - Tudod, ide senki sem kerül be, csak meghívás alapján dolgozhat itt az ember - magyarázta a fiú komolyan. - Nagy szerencséd van, azt hiszem, szimpatikus voltál a főnöknek - biccentett aztán a pocakos, bajszos, középkorú mágus felé. - Ő az egyetlen, aki tényleg idevalósi, Rosie svéd, Hans német, Loukas Görögországból jött, Kirill orosz származású, Alice Kanadában született, Luanna mexikói, igazi spanyol temperamentummal, én pedig David vagyok, Magyarországról. Közben igyekeztem a tekintetemmel követni a bemutatott embereket, és később megismerni őket. Kiderült, hogy az egyetlen közös nyelv, amit értenek az angol, így nekem könnyű dolgom volt, valamint néhányuk nevét szintén angolra fordították, hogy mindenki számára érthető legyen. Rosie a csapat esze volt, az alacsony, szőke asszony mindenhez értett, és mindent pontosan ki tudott számolni, Hans a nagydarab, szigorú férfi nem sokat beszélt, de annál ügyesebben bánt a különféle szerszámokkal, ő építette a rezervátum legtöbb részét. Loukas és Kirill nem sokat tartózkodtak a tábor területén, ők kutatták fel a környéken élő sárkányokat, ők voltak a mi kalandoraink. Alice volt az, aki ellátott minket, a sérüléseinket kezelte, és rendszerint főzött ránk - de még hogy, és milyen finoman.! Lua David kedvese volt, aki a kibújt sárkányokat gondozta, mi pedig Dave-vel, aki idővel a legjobb barátommá vált, hiszen hasonló korúak és érdeklődésűek voltunk. A miénk volt a legveszélyesebb munka, mi a befogott, felnőtt sárkányokkal vívtunk néha vérre menő küzdelmet, hogy megszelídítsük azokat. Minden kockázat és veszély ellenére, imádtam azt a munkát. Más volt, mint a Kviddics iránti rajongásom, de szerettem. Idővel megtanultam, hogyan bánjak a sárkányokkal, és eredményes munkát végeztem. Ron öcsém mindig áhítattal hallgatta a történeteimet. Ritkán látogattam haza, hiszen elfoglaltak voltunk, de '93 nyarán az egész család Egyiptomba utazott, ahol Bill bátyám átoktörőként dolgozott. A nyár érdekesen telt. Jó volt újra látni őt, és beszélni vele. Meg persze, a többiek is hiányoztak, akkor szembesültem azzal is, hogy a húgom, Ginny, milyen nagylány lett. A legemlékezetesebb emlék mégis az volt, amikor Fred és George megpróbálták bezárni Percyt egy piramisba. Nem csak azért, mert őt volt a legviccesebb átverni, de azért is, mert a nyaralás alatt végig a könyveit bújta, és fontoskodott, amivel az ikrek agyára ment. Majd ismét visszatértem Romániába, ahol előléptettek, és a főnök helyetteseként dolgozhattam, valamint kitaníthattam az újoncokat. Csak két évvel később tértem vissza Angliába, mert megnézhettük a Kviddics Világkupát. Életem egyik legizgalmasabb élménye volt. Apával és Billel a két csapat esélyeit latolgattuk. A két iker pedig ismét hozta a formáját, fogadást kötöttek Bumfolttal, hogy Írország lesz a győztes, de a cikeszt mégis Krum kapja majd el. Azok a lököttek 37 galleont, 15 sarlót és 3 knútot tettek fel, amit végül meg is nyertek. Nekem már akkor gyanús volt a fickó, amikor minden ellenkezés nélkül kifizette. Mint később kiderült, Bumfolt leprikón aranyat adott, amik később el is tűntek. Abban az évben rendezték meg a Trimágus Tusát is. Lua és David ezúttal velem tartott Angliába. Az első próbán sárkányokkal kellett megküzdeniük a kiválasztottaknak, amiket mi szelídítettünk meg. Egyik sem volt egy kezes bárány, de a Magyar Mennydörgő különösen engedetlen volt. Ron nem egyszer meglátogatott a Rengetegben, úgy tűnt, érdekli a munkám, én pedig szívesen mutattam neki néhány dolgot, például, hogy kell őket megetetni. A tusa után azt rebesgették, hogy Tudjukki visszatért. Én elhittem, hiszen a családom is Harry Potterrel volt, akit egy kedves, őszinte fiúnak ismertem meg. Akkor léptem be a Főnix Rendjébe. Csupán elővigyázatosságból, hogy ha sor kerülne egy ütközetre. Dumbledore visszaküldött Romániába, hogy próbáljak meggyőzni külföldi varázslókat is. Talán még veszélyesebb vállalkozás volt, mint a sárkányászat. Többen ugyanis, inkább próbáltak megölni, mint csatlakozni a Rendhez. - Charlie! - David alig hallhatóan suttogta a nevem, a pálcáján apró kis fénygömb világított, fogalmam sem volt, mit akar az éjszaka közepén. - Megtámadtak minket! Itt vannak a halálfalók! Rémülten ugrottam ki az ágyból, magamhoz szorítottam a pálcámat, és követtem a barátomat, bárhová is vezetett. Ahogy kiértünk a ház biztonságából , meghallottam a kiáltásokat. Átkok csattantak, fekete taláros alakok suhantak, fájdalmas nyögések, sárkányok üvöltése. Kitéptem magam David szorításából, és belevetettem magam a harcba, ő követett. Bár ne tette volna. A következő pillanatban már a földön láttam, egy vértócsában. Tudjukki csatlósai elmenekültek, David pedig meghalt. Nehéz volt elhinni, hogy nincs többé, és még nehezebb volt túlélni a napokat nélküle. Fájt elveszíteni a legjobb barátomat. Ezek után már nem találtam a helyem a rezervátumban, nem volt maradásom többé. Ezek után kötelességemnek éreztem, hogy visszamenjek Skóciába, így útra keltem, hogy szembenézzek akár egy sötét jövővel is, és megkeressem a fényt. Újra a Roxfortban vagyok, ismét gyerekek vesznek körül, és most én vagyok a Legendás Lények Gondozása tanár. Professzor. Én. Egy kicsit hihetetlen, ettől mindig egy ősz, szakállas, öreg Charlie jut az eszembe, de szerencsére ez nem így van. Üldöztem már egy villámgyors és nagyon kicsi aranylabdát, küzdöttem már sárkánnyal, kutattam fel varázslókat, harcoltam a halálfalók ellen, most én tanítom a jövő nemzedékét, és cseppet sem unatkozom. Mindig van részem egy kis kalandban, és tudom, az élet sosem áll meg. ------------------------------------------------------------ OFF IN THE NIGHT , while you live it up ------------------------------------------------------------ User Neved: Ashley.911 Korod: I am sixteen goin' on seventeen (: Tapasztalat: 1,5 év plusz-mínusz néhány hónap Egyéb: Én a pelyhet szeretem...