Nymphadora Tonks (Roxfort Reloaded)

Nymphadora Tonks "My Head of House said I lacked certain necessary qualities…like the ability to behave myself." Főkarakter: Alicia Spinnet Teljes név: Nymphadora Tonks Születési hely és dátum: 1973. április 3., London, Anglia Csoport: Boszorkány Patrónus: Mezei nyúlról farkasra változott Foglalkozás: Auror Képesség: Metamorfmágus Kiemelkedő tudás: A RAVASZOM meglett, úgyhogy ez aligha számít, de az SVK az prímán megy. Jellemed kifejtése Még egykori házvezetőm mondta nekem, hogy sok rendkívül fontos képesség hiányzik belőlem, például a jó magaviselet. Nos, igaza volt, belátható. Sosem tudtam viselkedni, no, de meg sem próbáltam egyszer sem. A szabályok azért voltak, hogy valaki áthágja őket, miért ne én legyek? Másokat mindig szórakoztatott, ahogyan fittyet hányok az erkölcsökre, és ösztönösen teszem, amit kell, majd ha tetten értek, csak vállat vonva, arcomat torz formákba bújtatva gúnyoltam az illetőt. Rendkívül lelkes vagyok sok dologban, és kíváncsi. Ha valakinek, nekem biztosan nem okoz gondot, hogy a társaság középpontjává válva vagy anélkül, de barátokat szerezzek. A segítségemet is gyakran ajánlom föl minden téren, ám olykor nem tanácsos elfogadni, hiszen közismerten ügyetlen vagyok. Mint egy elefánt a porcelánboltban. Talán az aurori munkám tett ilyenné, talán mindig is voltam, de jellemző rám az önzetlenség, a bátorság, a megbízhatóság és a rendíthetetlen hűség is. Kitartok a választásom, a döntéseim mellett, legyen bármennyire is kockázatos vagy képtelen. Általában az emberek tudni vélik, hogy teljes szívemből gyűlölöm a keresztnevem, azonban, aki nem, az jobb, ha vigyáz, elég veszélyes dolog velem összetűzésbe keveredni, nem ajánlott, tényleg nem. Szóval csak Tonks. A Dorát sem szeretem, de ez ellen mégsem szoktam szólni, az apám is mindig így hív. Megjelenés Megosztó a kinézetem, már a szomszéd utcából is. Az ember azonnal el tudja dönteni, hogy tetszik-e neki, amit lát, vagy inkább megrémiszti. Aligha lehetett rám valaha is a visszafogott jelzőt biggyeszteni, és ezt sosem bántam. Szeretek kirívó lenni, egyéniség, ezt az öltözködésem éppen annyira tükrözi, mint a személyiségem, és ez számomra teljesen harmonikus dolog. A metamorfmágia különleges ajándék volt számomra mindig is, melynek segítségével a rút kiskacsát olyanná alakítottam, aki felvállalja ezt a rútságot, a másságát, és ez által lesz önmaga. Így nem meglepő, ha a ruházkodási szokásaim merőben eltérnek a hétköznapitól. A hajviseletem szintén érdekes, noha van, hogy visszafogom magam, sokszor vibráló jelenséggé válok ezáltal. Hiába tűnhet azonban, hogy mestere vagyok eme képességeknek, gyakran, ha letört vagyok vagy dühös, elvesztem a kontrollt felette. Életed fontosabb állomásai Kissé kómás fejjel, álmosan, de sikerült lehúznom magam a vécén, és egy-kettőre elfogott az émelyítő érzés, ahogy útban voltam a Mágiaügyi Minisztérium felé. Ezt képtelenség megszokni, bár már évek óta így járok be minden nap. Tudom, hogy létezik még néhány bejárat, de az egyszerűen túl messze van ahhoz, hogy reggelente elvonszoljam magam London egy másik kerületébe például a telefonfülkéhez. A kandallóról pedig ne is beszéljünk. Igyekeztem olyan lakást választani, mikor elköltöztem a szüleimtől, amiben van kandalló, de a hirdetésben félrevezettek, egy műlánggal égő valami találtam csak a házban, és azóta sem vett rá a lélek, hogy szétveressem a falat a Hop-hálózat miatt. Így marad a vécé, nincs más mód. Amint megérkeztem, ismerős arcok vettek körül, és már útban is voltunk a második szintre, hogy a Varázs-bűnüldözési Főosztály ma is tőlünk legyen hangos. Ahogy a liftben Kingsley arcára nézek, eszembe jut, hányszor emelte égnek tekintetét, mikor még csak aurortanonc voltam. Senki sem hitte volna, ha azt állítom, egyszer majd elismert aurorrá válok szeleburdiságom ellenére, és valaki olyan lesz majd a társam a munkában, mint Kingsley Shacklebolt. Valószínűleg néhány éve beutaltak volna a Mungóba egy alapos kezelésre, de ma már szó sincs erről. Önálló, felnőtt nő vagyok, a saját életemet irányítom, még akkor is, ha ez kissé hihetetlen azok számára, akik ismertek diákként. Persze, a családom mindig biztatott, és tudták, hogy sikeres lehetek, még ha néha én is kételkedtem ebben. Anyámnak egyedüli érvágás csupán az volt, hogy nem a Mardekárba kerültem. De jelentem, sikerült megbékélnie ezzel egy idő után, és persze, apa ráhatásával. A liftből kiszállva, izgatottan mentem oda a titkárnőkhöz, akiknek elég volt annyit mondaniuk "Tonks, üzeneted érkezett!", máris bearanyozták a napom. Ahogy átvettem a kis cetlit, és felismertem benne Remus Lupin kézírását, a hajam paradicsomvörösre változott, de igyekeztem úgy tenni, mintha semmiség volna. Közben alig vártam, hogy viszontlássuk egymást.

Alicia Spinnet - újra felhasznált (Roxfort Reloaded)

Alicia Spinnet

"Sweet dreams are made of these, who am I to disagree?"

Főkarakter: Főkarakter
Teljes név: Alicia Josephine Mary Spinnet
Születési hely és dátum: 1976. március 11., St. Andrews, Skócia
Csoport: Személyzet
Patrónus: sündisznó
Foglalkozás: Személyzeti tag a Roxfortban - kviddicsedző, felkészítő, játékvezető
Képesség: a szerencse elkerült, de remek ételeket tudok recept nélkül főzni, számít?
Kiemelkedő tudás: Repüléstan nem jött össze, de, mint mondtam, aki nem ért hozzá, az tanítja...


Jellemed kifejtése
Sosem voltam hangos, ragyogó, vibráló jelenség, mint a többi lány. Olyan vagyok, mint egy hercegnő, akit az erdőben felejtettek. Akinek a létezése épp olyan egyszerűen értelmezhető, mint az, hogy a levegő, amit belélegzünk, egyszer távozik. Mások viszonyulása hozzám általában ilyen volt. Tudták, hogy ott vagyok, tudni vélték azt is, hogy ki vagyok, de nem keltettem fel az érdeklődést bennük. Persze, néhány barátom azért volt. Különben egyedül lettem volna, mint addig mindig. Mióta a süveg a Griffendélbe osztott, azóta keresem magamban ezeket a tulajdonságokat, nem túl sok sikerrel. Talán a süveg tudta, hogy itt barátokra lelhetek, akikre számíthatok. A rám leginkább jellemző tulajdonság az álmodozás, a merengés, képzeletbeli formákon, méreteken, víziókon való töprengés. Csakis egy esetben kirívóan más a viselkedésem: ha számomra fontos valamit vagy valakit támadás ér. A szenvedély más esetekben csak belülről fűt. Érdekel a természet, a virágok, a költészet, a konyhaművészet, a kviddics. De ha megszólal a zene, kizárt dolog, hogy ne perdüljek táncra önfeledt nevetéssel kísérve.

Megjelenés
Reggelente a tükörben ugyanazt az álmos arcot látom viszont, aki hatalmas, kék szemekkel pislog körbe, majd beletúr a szőkés, félhosszú hajába, csak, hogy érezze, ahogy a tincsek puhán átsiklanak az ujjai között. Viszonylag magas lány vagyok, és alig van rajtam, mit fogni is. Öltözködésben tehát az egyszerű ruhákat kedvelem, a föld színeit, bár talán ezek kissé túlságosan is kiemelik sápadt bőrömet, de a kényelmes, csinos darabok közel állnak hozzám. A cipőt illetően egy vékony tornacipő megteszi, de leginkább azt szeretem, ha mezítláb lehetek. Smink csak annyi, amennyi szükséges, ahhoz, hogy a tekintetem kiemeljem, inkább a gyümölcsös illatú parfümöm az, amitől nem tudnék megválni.


Életed fontosabb állomásai
St. Andrews az a tipikusan mesébe illő skót kisváros, melynek homokos, sziklás partját az Északi-tenger hullámai mossák, melynek utcáin hűvös szelek fújnak, és amely gyermekkorom színhelye is egyben. Itt nőttem fel, és máig ide jövök haza, ebbe a gyönyörű kikötővárosba, melyben alig háromezer-ötszáz lakos él. Édesapámmal, Timmel, valamint kedvenc és egyetlen öcsémmel, Sébastien-nal élünk itt, illetve, mi csak a szüneteket töltjük otthon, hiszen Roxfortban tanulunk egyébként.
Anyuról nem maradt sok emlékem, de apa mindig úgy meséli megismerkedésük történetét a St. Andrews egyetemen, hogy nem marad kétségem afelől, csodálatos nő lehetett. Még akkor meghalt, mikor Bastien megszületett, így még szorosabb kötődés alakult ki csonkán maradt családunkban. Apa az egyetemen tanít franciát, Bastien pedig olyan tökéletesen tudja utánozni, hogy az már egy amolyan mesteri fokozat. Szóval boldog életünk volt együtt a tragédia ellenére is. Azt hiszem azért, mert apa egy percig sem mutatta, milyen nehéz neki két kisgyerekkel egyedül, s mindig meghagyott minket abban a hitben, hogy az élet rohan tovább, és senki számára sem képes lassítani, hogy szippantson egy kicsit a sós levegőből megnyugtatásul.
Egyedül akkor volt szörnyű ez az egész, ha iskolában voltam. Bezárkóztam egy magam által rajzolt világba, ahol senki sem bánthatott. Elég volt, hogy addig mindig célpont voltam, nem is tudom, miért. Talán ebben a korban az ember még csak a más gyengeségét képes érzékelni, a saját hibái később öltenek formát a belső szemei előtt. Én ezt nem engedhettem meg magamnak. Kellett, hogy ne gyerek legyek, hanem valaki, aki helyt áll nővérként anya helyett is, és segít a ház körül feleség helyett is. De a sors úgy hozta, hogy ennek változnia kellett.
Kiderült: anya éppen csak azt felejtette el megmondani apának, hogy nem átlagos nő. Boszorkány volt. Csak arra lettünk figyelmesek, hogy képes vagyok furcsa dolgokra, majd az öcsémnél is jelentkeztek ezek a megmagyarázhatatlan jelenségek, és hirtelen megkaptuk a roxforti levelünket. Apa sokáig nem hitt benne, de végül mégiscsak elengedett, és feltárult előttem egy másik világ. Olyan, amely nyitott karokkal várt engem.
Azt hiszem, ez változtatta meg a kissé félszeg, zárkózott Aliciát is. Mint a hernyó metamorfózisa, olyan volt ez nekem, hosszú alvás után végre kitárni a szárnyaim. Fuldoklás után felbukni a víz felszínére, és lélegezni. Beszív-kifúj. Élek. Még mindig. Csak el kellett kezdenem repülni, úszni, hogy olyan partot érjek, és olyan földet találjak, ahol otthon vagyok igazán. Roxfortban megtaláltam. Roxfortban mindenki megtalálhatja.

Percy Weasley (Roxfort Reloaded)

Percy Weasley "Have the heart of a giant but know you're a man." Főkarakter: Alicia Spinnet újabb agymenése Teljes név: Percival Ignatuis Weasley Születési hely és dátum: 1976. augusztus 22., Skócia, Widra St. Capdell Csoport: Varázshasználó Patrónus: Páva Foglalkozás: Mágikus Közlekedésügyi Főosztály vezetője Képesség: Mesteri módon tudok mások agyára menni. Kiemelkedő tudás: Mindenből kitűnő voltam, de leginkább a Bűbájtant kedveltem. Jellemed kifejtése Ron öcsém fogalmazott úgy valamikor, hogy akkor sem venném észre a humort, ha az meztelenül táncolna előttem. S meg kell hagyni, valahogy megragadta ezzel a jellemem teljes valóját. Az én életem nem a viccekről szólt sosem. Mindig is tele voltam ambíciókkal, és erős karakterem gyakran a célig hajtott. Legnagyobb vágyam a Mágiaügyi Miniszter posztja volt kiskorom óta. Eddig ezt nem sikerült elérnem, de elégedett vagyok a jelenlegi munkámmal, és az áhított miniszteri szék sem tűnik igazán messzinek innen. Gyakran tűnhettem önteltnek, ami sokszor igaz is volt rám. A szüleim folyton velem és a kiváló eredményeimmel példálóztak mások, illetve a testvéreim előtt is, az iskolai tanároktól bizalmat és dicséretet kaptam, amiért követem és betartatom a szabályokat másokkal is, az iskolatársaim többnyire tiszteltek. Nem csoda, hogy én, a precíz, sőt, szőrszálhasogató Percy, elszálltam magamtól. Rendkívül makacs vagyok. Nem igazán engedek az elképzeléseimből, holott sokszor más a segítségemre volna, viselkedésem ilyenkor elutasító, mi több, én kimondom, amit gondolok, így könnyen ellenszenvessé teszem magam. A nagyképűségem és a komolyságom okozta, hogy a testvéreim folyton gúnyt űztek velem. Visszagondolva, nem lehettem egy kellemes személyiség, és azt hiszem, sok dologban még most sem változtam, de rádöbbentem elemi fontosságú dolgokra. A törtetésem által elért siker teljesen elvakított, így az utóbbi években szembekerültem a saját családommal is a Minisztérium miatt, de a magányosság és a miniszter leváltása is segített ráébrednem, még ha kicsit megkésve is, hogy a családomnál semmi sem lehet fontosabb. Ezt próbálom bebizonyítani, érzékeltetni is, mikor csak tudom. Megjelenés Különösebben nem vagyok magas, nem úgy, a testvéreim. Mind magasabbak nálam, még Ron is a fejemre nőtt, pedig róla sosem gondoltuk volna. Talán Ginny és anya az egyetlen, aki ebben az értelemben még felnéz rám. A testalkatomon meglátszik, hogy inkább a könyveket részesítettem előnyben mindig is, mint a kviddicset vagy más sportot. Még szerencse, hogy a dísztalár valamennyit javít a kinézetemen, ugyanis a hét öt napján viselnem kell a hivatalos munkámból kifolyólag. Sosem voltam igazán jóképű, mint a bátyáim, és olyan népszerű sem, talán épp ezért. A legfőbb "weasley-jegyeket" azért magamon hordom én is. A hajam vörös, szemeim kékek, a bőröm pedig olyan,  mintha a sok szeplőtől cserzett volna, holott nem sokat látom Angliában a napfényt. Gyakran viselek szemüveget is, ami tovább ronthatja az összhatást. Ennek ellenére valahogy sosem éreztem frusztrációt a külsőm miatt, talán a régebbi elviselhetetlen jellemem és a magabiztosságom tette, hogy erre sosem szántam elég figyelmet. Nem mintha most tenném. Úgy értem, most is kötött Weasley-pulóvereket hordok, amikor otthon vagyok a lakásomban, semmi sem változott ezt illetőleg. Életed fontosabb állomásai Két óra várakozás után érkeztem haza. Elfelejtettem olvasnivalót vinni, és egy pillanatra sem akartam eltűnni, hogy vásároljak egy mugli újságot, hátha épp akkor érkezne. De nem jött. Így nem maradt más: az asztalon lévő fogpiszkálókkal, szalvétákkal és művirágokkal játszottam. Rendeltem egy pohár vizet. Hogy mégse dobjanak ki a cukrászdából. Aztán elkalandozó figyelmem miatt egy légy lelte halálát a pohár vizemben. Aztán már nem ittam belőle. Érthető, nem? Helyette az ujjaimmal doboltam az asztalon, a mellettem ülő lány fel is ismerte benne egy mugli dal ritmusát. - Hé, ez nem a Radioactive? Imagine Dragons... - Hm? - Valahogy az orrába fúrt karika és a mellkasán lévő tetoválás megzavart. - Ja, de... de, azt hiszem, az az. - Micsoda összeszedett mondatok, Percy! - dicsértem magam. - Klassz! Megtennéd, hogy befejezed? Mert kurvára idegesítő, amit csinálsz. - És még el is mosolyodott közben. Bájos egy teremtés. Visszafordultam a saját asztalomhoz, és belefojtottam a visszavágás után sóvárgó nyelvem a citromos sajttortámba. És aztán még egybe. Elvitelre rendeltem egy mousse au chocolat-t is, mert tudom, hogy az a kedvence. Nekem túl tömény. Utálom. De hazaérve első dolgom volt ezt is megenni. Az elsőtől az utolsó villáig utáltam. Csak arra emlékeztetett, hogy Penny nem jött el a találkozóra. Pedig ő hívott el múlt pénteken, mikor váratlanul újra összefutottunk. Az iskola óta nem láttam, pedig volt, hogy elszakadni sem bírtunk egymástól. Erre meg egyszer csak vége mindennek, az iskolának, a kapcsolatunknak, és évek telnek el anélkül, hogy gondolnánk egymásra. És most hirtelen megjelenik ismét, én meg képtelen vagyok kiverni a fejemből. Aztán csak nem jön el. Egyszerűen, szavak nélkül, levél nélkül, nem jön el. Valahol mélyen pedig már befészkelte magát a gondolataim közé az újrakezdés. Még most is egészen szép pár lennénk. Az önsajnálatból egy idegen bagoly kopogása szakít ki. Nem is tudom, mennyire lehet feltűnő, hogy London közepén, egy muglikkal teli emeletes ház egyik ablakán napi rendszerességgel kopogtat egy-egy bagoly. Mostanra már bizonyára hozzászoktak, habár nem érthetik a miértjét. A levelet Charlie bátyám küldte Romániából. Mióta kibékültem a családdal, Charlie-val nem tudtam találkozni, ezért tőle levélben kértem bocsánatot, s így kezdtünk baglyokat küldeni időről időre egymásnak. Izgatottan törtem fel a viaszpecsétet, de csalódottan kellett tudomásul vennem, hogy a bátyám jó poénnak gondolta, ha románul ír nekem ezúttal. Először a pálcámért nyúltam, majd a fordítás helyett inkább máshogy döntöttem: "Kedves Charlie! Jó, hogy hallok felőled, főleg az ilyen remek hírek teszik szebbé a napom! Azt írod, találtál egy erdélyi menyecskét, és megnősülsz? Ez csodás, úgy érzem, máris el kell újságolnom anyáéknek..." A levél további részében sem könyörültem meg rajta. Évek óta nem sütöttem el egy tréfát sem. Habár egyébként sem jellemző rám az ilyesmi, de azért régebben én is okoztam egy-két emlékezetesebb pillanatot, amin nevetni tudtunk. Nem is olyan sokára rákötözhettem az elkészült művemet a bagoly lábára, és útjára bocsájtottam. Viszont maradt még bennem egy kis energia, és ha már a kezem úgyis maszatos lett a tintától, elővettem még egy pergamenlapot, ezúttal Penelope Clearwaternek címezve. Az üzenet ezúttal nem volt humoros, csupán afelől érdeklődtem, hogy van mostanában, és hogy sajnálom, amiért nem jött el. Nem írtam, hogy két órát vártam rá, és a pohár vizemben öngyilkos lett egy légy. A baglyomnak, Glencoe-nak a szülei címét adtam meg, aztán már nem volt mit tenni, csak a várakozás maradt.