Nymphadora Tonks (Roxfort Reloaded)

Nymphadora Tonks "My Head of House said I lacked certain necessary qualities…like the ability to behave myself." Főkarakter: Alicia Spinnet Teljes név: Nymphadora Tonks Születési hely és dátum: 1973. április 3., London, Anglia Csoport: Boszorkány Patrónus: Mezei nyúlról farkasra változott Foglalkozás: Auror Képesség: Metamorfmágus Kiemelkedő tudás: A RAVASZOM meglett, úgyhogy ez aligha számít, de az SVK az prímán megy. Jellemed kifejtése Még egykori házvezetőm mondta nekem, hogy sok rendkívül fontos képesség hiányzik belőlem, például a jó magaviselet. Nos, igaza volt, belátható. Sosem tudtam viselkedni, no, de meg sem próbáltam egyszer sem. A szabályok azért voltak, hogy valaki áthágja őket, miért ne én legyek? Másokat mindig szórakoztatott, ahogyan fittyet hányok az erkölcsökre, és ösztönösen teszem, amit kell, majd ha tetten értek, csak vállat vonva, arcomat torz formákba bújtatva gúnyoltam az illetőt. Rendkívül lelkes vagyok sok dologban, és kíváncsi. Ha valakinek, nekem biztosan nem okoz gondot, hogy a társaság középpontjává válva vagy anélkül, de barátokat szerezzek. A segítségemet is gyakran ajánlom föl minden téren, ám olykor nem tanácsos elfogadni, hiszen közismerten ügyetlen vagyok. Mint egy elefánt a porcelánboltban. Talán az aurori munkám tett ilyenné, talán mindig is voltam, de jellemző rám az önzetlenség, a bátorság, a megbízhatóság és a rendíthetetlen hűség is. Kitartok a választásom, a döntéseim mellett, legyen bármennyire is kockázatos vagy képtelen. Általában az emberek tudni vélik, hogy teljes szívemből gyűlölöm a keresztnevem, azonban, aki nem, az jobb, ha vigyáz, elég veszélyes dolog velem összetűzésbe keveredni, nem ajánlott, tényleg nem. Szóval csak Tonks. A Dorát sem szeretem, de ez ellen mégsem szoktam szólni, az apám is mindig így hív. Megjelenés Megosztó a kinézetem, már a szomszéd utcából is. Az ember azonnal el tudja dönteni, hogy tetszik-e neki, amit lát, vagy inkább megrémiszti. Aligha lehetett rám valaha is a visszafogott jelzőt biggyeszteni, és ezt sosem bántam. Szeretek kirívó lenni, egyéniség, ezt az öltözködésem éppen annyira tükrözi, mint a személyiségem, és ez számomra teljesen harmonikus dolog. A metamorfmágia különleges ajándék volt számomra mindig is, melynek segítségével a rút kiskacsát olyanná alakítottam, aki felvállalja ezt a rútságot, a másságát, és ez által lesz önmaga. Így nem meglepő, ha a ruházkodási szokásaim merőben eltérnek a hétköznapitól. A hajviseletem szintén érdekes, noha van, hogy visszafogom magam, sokszor vibráló jelenséggé válok ezáltal. Hiába tűnhet azonban, hogy mestere vagyok eme képességeknek, gyakran, ha letört vagyok vagy dühös, elvesztem a kontrollt felette. Életed fontosabb állomásai Kissé kómás fejjel, álmosan, de sikerült lehúznom magam a vécén, és egy-kettőre elfogott az émelyítő érzés, ahogy útban voltam a Mágiaügyi Minisztérium felé. Ezt képtelenség megszokni, bár már évek óta így járok be minden nap. Tudom, hogy létezik még néhány bejárat, de az egyszerűen túl messze van ahhoz, hogy reggelente elvonszoljam magam London egy másik kerületébe például a telefonfülkéhez. A kandallóról pedig ne is beszéljünk. Igyekeztem olyan lakást választani, mikor elköltöztem a szüleimtől, amiben van kandalló, de a hirdetésben félrevezettek, egy műlánggal égő valami találtam csak a házban, és azóta sem vett rá a lélek, hogy szétveressem a falat a Hop-hálózat miatt. Így marad a vécé, nincs más mód. Amint megérkeztem, ismerős arcok vettek körül, és már útban is voltunk a második szintre, hogy a Varázs-bűnüldözési Főosztály ma is tőlünk legyen hangos. Ahogy a liftben Kingsley arcára nézek, eszembe jut, hányszor emelte égnek tekintetét, mikor még csak aurortanonc voltam. Senki sem hitte volna, ha azt állítom, egyszer majd elismert aurorrá válok szeleburdiságom ellenére, és valaki olyan lesz majd a társam a munkában, mint Kingsley Shacklebolt. Valószínűleg néhány éve beutaltak volna a Mungóba egy alapos kezelésre, de ma már szó sincs erről. Önálló, felnőtt nő vagyok, a saját életemet irányítom, még akkor is, ha ez kissé hihetetlen azok számára, akik ismertek diákként. Persze, a családom mindig biztatott, és tudták, hogy sikeres lehetek, még ha néha én is kételkedtem ebben. Anyámnak egyedüli érvágás csupán az volt, hogy nem a Mardekárba kerültem. De jelentem, sikerült megbékélnie ezzel egy idő után, és persze, apa ráhatásával. A liftből kiszállva, izgatottan mentem oda a titkárnőkhöz, akiknek elég volt annyit mondaniuk "Tonks, üzeneted érkezett!", máris bearanyozták a napom. Ahogy átvettem a kis cetlit, és felismertem benne Remus Lupin kézírását, a hajam paradicsomvörösre változott, de igyekeztem úgy tenni, mintha semmiség volna. Közben alig vártam, hogy viszontlássuk egymást.