2013. május 8., szerda

Kitty Pryde (Marvel World)






| kitty pryde | 19 | ASTRID BERGES-FRISBEY | S.H.I.E.L.D. ügynök |
Who can say when the roads meet, That love might be in your heart...


adatok


Név: Katherine Anna "Kitty" Pryde/Árnymacska
Szül. hely és idő: USA, Illinois, Deerfield - 1994. szept. 11.
Csoport: S.H.I.E.L.D. ügynök
Különleges képesség(ek): képes vagyok a testemet anyagtalanná tenni, így áthatolhatok szilárd dolgokon, úgy, hogy kihasználom az anyag atomjai között lévő réseket, ez a folyamat más néven a fáziseltolódás. Ebben az állapotban szinte sérthetetlen vagyok, ugyanis telepatikusan a gondolataim nem befoghatók, és a puskagolyó, az energiasugarak vagy a kés simán átrepül a testemen, persze volt kivétel, amikor képtelen voltam visszaváltani rendes állapotomba. Faljáró állapotban nem tudok sem levegőt venni, sem fizikai testeket megérinteni, így járni is csak a levegő atomjain vagyok képes. Anyagtalanná tudok tenni más testet is a sajátomon kívül, ha végig kapcsolatban maradok azzal. Ha elektromos berendezéseken haladok át, zárlatot kap a rendszer.
P.b.: Palvin Barbara

Jellemzés


Külső jellemvonások: Középmagas, vékony lány voltam mindig is, hosszú, világosbarna hajjal, és kék szemekkel. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen ilyen külsővel jóformán senki sem nézi ki belőlem a veszélyes mutánsot, így hamar kerülhetek előnybe.
Öltözködésben mindenképpen követem a divatot, és a legújabb trendeket, de olykor inkább az egyszerűséget részesítem előnyben. A ruháimhoz mindig passzoló kiegészítőt és sminket teszek fel, na meg persze, az illat is számít. Ki tudna ellenállni egy jó parfümnek? Viszont akció esetén ezek semmit sem számítanak, az egyenruhám kiválóan szuperál még mindig.


Belső jellemvonások: Egyszerű, kisvárosi lány vagyok, akit hirtelen ragadott magával ez a különleges világ, amiben benne élek. És ha először vonakodtam és ellenkeztem is, hamar beletanultam mindenbe, mivel elég szorgalmas vagyok. És ha már itt tartunk, okos is, az iskolában mindig kitűnő voltam.
Könnyen kötök barátságokat, mivel alapvetően vidám, pozitív személyiség vagyok, aki a mosolyával bűvöl el mindenkit, na meg az eszével. Hűséges barátnak, és megértő társnak tartom magam, aki mindig segít a másiknak, és ott van, ha szükség van rá. Alapvetően romantikus típus vagyok, aki szereti, ha törődnek vele, és figyelnek rá. Sajnos azonban mindig várok valami változást az életemben valamint a szőke herceget is, de rá kell jönnöm előbb-utóbb, hogy semmi sem jön magától. Szeretném, ha keményebb lennék, ugyanis hajlamos vagyok hamar belezúgni bárkibe, aztán csak a csalódás marad, és persze én, egy kissé összetört szívvel.
Általában nem viselkedek kirívóan és nem vagyok az a harsány típus, akitől zeng a ház, mert szerintem ezzel inkább csak az emberek ellenszenvét vívom ki, és én pedig szeretek jóban lenni, akivel csak lehet.
Szeretem a társaságot, és gyakran járok el szórakozni, ahol megcsillogtathatom remek tánctudásomat, de néha azért szeretek egyedül lenni és olvasgatni magamban.

Kérdöív


5 dolog, amit szeret:
~X-men
~különleges képességek
~könyvek
~zene
~tánc
~barátok
~romantika
~csokoládé
5 dolog, amit nem szeret:
~tél
~gumicsizma
~sorban állás
~csalódások
~düh
~plüssállatok
~virágok
~bunkó és tudatlan emberek
Gyengeségek: Talán túlságosan is naiv vagyok. Igyekszem mindig a jót látni mindenben, a napfényes oldalát nézni az éjszakának, és hinni a hazugoknak. Nem tudom, miért van így, biztos azért, mert fiatal vagyok, és nem értek még annyit a körülöttem létező dolgokból, mint mások, de igyekszem ésszerű lenni, próbálok helyesen cselekedni, és megfontolni a dolgokat. Sajnos, nem mindig jön össze.
Erősségek: Már kiskorom óta rajongója vagyok a klasszikus zenének, később pedig gitározni tanultam, és a mai napig szenvedélyesen űzöm ezt a hobbit. Időnként fellépéseim is vannak, amiket nagyon élvezek.

Történet


Nem volt nehéz döntés, mégis úgy érzem, ezt kellett tennem ahhoz, hogy tovább tudjak lépni, és önálló életet kezdhessek másutt. Az X-men mindent jelentett nekem, és jelent talán még most is, de most eljött az idő, és a dolgok mennek tovább, változnak, ahogy mi is változunk. De, hogy értsétek, amiről beszélek, kezdjük talán a legelején.

Amikor tizenöt éves lettem, furcsa dolgokat észleltem magam körül. Bár olyan tizenhárom évesen is történtek különös esetek, mégis, ez volt az igazi fordulópont. Egyik éjjel arra ébredtem, hogy a plafonon keresztül átestem a pincénkbe. Sírva szaladtam a szüleim óvó karjaiba, hiszen nem értettem, mi történik velem, miért vagyok ennyire más, mint a többiek. Aznap az iskolában is érdekes dolgok történtek, megjelent egy tolószékes, kopasz fickó egy vörös hajú, karcsú lánnyal, akik megpróbálták velem elhitetni, ők olyanok, mint én vagyok, és velük kell mennem, akkor lehetek a legnagyobb biztonságban, de persze, makacs voltam akkoriban, és nem akartam hinni nekik. Inkább Lance-szel tartottam, azaz, Lavinával, úgy tűnt akkor, ő az egyetlen, aki megért. Később csalódnom kellett benne, és megváltoztattam az álláspontomat, végül mégis Charles Xavier és Jean Grey mellett döntöttem.
Eleinte nem ment könnyen a beilleszkedés, magamba zárkóztam, és minden erőmmel tiltakoztam a különleges képességeim ellen. Képzeljétek el, hogy egyszer csak megjelenik egy pasas, aki azt akarja veled elhitetni, hogy ez egy veleszületett képesség, egy ajándék, amivel meg kell tanulnom bánni. Más a DNS-em, persze, emberi lény vagyok, de ugyanakkor egy mutáns. Gyűlöltem ezt a szót, sosem akartam többé hallani, de aztán megismertem ezeket az embereket X professzor iskolájában, és rájöttem, hogy ők ezekért a tulajdonságokért mind hálásak. Semmi okom nem volt tovább az ellenkezésre, így tanulni kezdtem, hogyan uralhatom az erőmet, és közben barátságot kötöttem Scottal és Jeannel is. Bevallom, Kurt kék, szőrös külseje kezdetben elég ijesztő volt számomra, de aztán megszoktam, és meg is kedveltem Árnyékot. Egyedül csak Logan volt bizalmatlan velem szemben, legalábbis, én úgy éreztem.
Ám rá kellett jönnöm, az X-men tagjának lenni nemcsak szórakozás és kaland, hanem komoly harcokat is meg kell vívnunk, hiszen eleinte Mystique és Magneto, később pedig a Martalócokkal, a démoni hatalmakkal, de még a Fantasztikus Négyessel is meggyűlt a bajunk. Abban az időben, Kolosszus vigyázott rám, de a románcunknak később vége szakadt, és akkor Loganre támaszkodtam, egyfajta mentor lett számomra, és a kezdeti ellentétek után mély és erős kapcsolat jött létre köztünk.
Aztán következett be az a végzetes csata, amit rémálmaimban újra és újra visszanézek. A Mutáns mészárlás néven elhíresült borzalmas küzdelem pusztulást hagyott maga után, és rengeteg halottat, sebesültet is. Köztünk én is majdnem odavesztem.
Életem legborzalmasabb időszakát éltem át akkor, mikor Faljáró állapotból szerettem volna visszaalakulni, és éppen ekkor, egy szigony fúródott belém. Innentől kezdve megszűntem normális állapotomban létezni, és képtelen voltam visszaalakulni. Eleinte levegőt is alig kaptam, és a szervezetem is nagyon legyengült, és az állapotom csak egyre rosszabb lett. A megmaradt társaim ezért Mr Fantasztikhoz fordultak segítségért, aki bár eljött megvizsgálni, kijelentette, hogy nem tud megmenteni. Igazából, csak nem mert kockáztatni. A Fantasztikus négyes így visszatért New Yorkba, még mielőtt Fáklya és Vihar komolyabb összetűzésbe került volna, így megúszták könnyebb sérülésekkel. Később csak foszlányokra emlékszem. És érzésekre. Átkerültem egy alternatív univerzumba, ahol Reed egyenlő a gonosz Fátum Doktorral, és az egyetlen, aki bennem a lelket tartja, az Sue és Reed gyermeke egy lehetséges jövőből. Féltem, hogy ha elfogadom Fátum ajánlatát, akkor a megmaradt X-ek örökre a lekötelezettjévé válnak, ezért elhatároztam, hogy öngyilkos leszek. Az atomjaim olyan távol kerültek egymáshoz, hogy elég lett volna kilépnem az ablakpárkányra, és a szél elfújta volna öröke. Akkor hallottam meg a kisfiú sírását, és kétségbeestem, de mégis visszatértem a cellámba. Telepatikus úton tudták csak összetartani a darabjaimat, különben szétestem volna, de ekkor érkezett vissza a szigetre Reed, akinek köszönhetem, hogy most itt vagyok. Sikerült megmentenie engem, és túléltem ezt az egészet. Feldolgozni azonban így sem volt éppen könnyű.

Szóval, így kerültem New Yorkba, magam mögött hagytam az X-ment, bár a kapcsolat természetesen megmaradt, de szükségem van a levegőváltozásra, és felejtésre is. A S.H.I.E.L.D.-nél új küldetések várnak majd rám, és újra belevethetem magam a dolgok sűrűjébe.

felhasználó


| Eszti | 16 | PM | kb. 1 éve |

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése