- Szia, édes! - köszöntöttem forró csókkal a nejem, a legszebb nőt a világon!
Vajon érzi még rajtam az idegen, női parfüm illatát? - Milyen volt a brightoni kiruccanás? -
kérdeztem tőle, miközben kávét töltöttem két csészébe. Válaszolt
valamit, de alig ért el hozzám a hangja. Őszintén, annyira nem is
érdekelt, mit csinált ott. Képtelen voltam figyelni rá, egyre csak a
múlt éjszakára tudtam gondolni. Te jó ég, el sem tudom képzelni, mit
mondana, mit érezne, ha tudná... Ha tudná, hogy a kedves férje mással
hancúrozik az ágyban, amíg őt elszólítja a munka.
Nem az ő hibája,
esküszöm. Az én bűnöm. Egyszerűen, képtelen vagyok ellenállni annak a
csábításnak, amit ez a tiltott dolog hordoz magában. És ott van az a
fiatal, gyönyörű lány, aki hirtelen ott állt előttem pőrén, az ő
meztelen, tökéletes valójában, és végem lett. Tudtam, hogy elvesztem.
Akartam őt. És akarom még most is.
Nemcsak
az események gyorsultak fel akkor, hanem a szívverésem is, a pulzusom
pedig az egekben szárnyalt. Ezt az érzést képtelenség leírni. Tudtam,
hogy nem lett volna szabad engednem a vonzalmamnak, mégsem bírtam
megállni a késztetést. Akkor jöttem rá igazán, hogy megcsaltam a
feleségem, mikor meztelen, izzadt testünk egymásnak feszült, és a másik
nevét kiáltva, elfúló lélegzettel kapaszkodtam belé.
Azt hittem, ha
egyszer megtörténik, többé már nem fog kelleni, nem kívánom majd, de ez
nem így lett. Annál jobban égetett a tűz. Nem lett vége a titkos és
tiltott viszonynak. Tudom, ha kiderülne, mindennek vége lenne. A jó
hírnevemnek, a házasságomnak, az életemnek. Nem elég, hogy csalfa férj
vagyok, a szeretőm ennek tetejébe még a diákom is!
Micsoda szégyen, édes istenem! A
biztonság kedvéért a kézfejemre néztem, és megkönnyebbülten vettem
tudomásul, hogy rajtam van a gyűrű. Akárhányszor ránézek, mintha égetné
az ujjamat, belevájna a bőrömbe, a húsomat marná. Pedig én őszintén
szeretem a feleségem, bár ezek után már ki hinné el. Mégis hűtlen vagyok
hozzá. Merthogy
őiránta is mélyek az érzelmeim.
- Kellan, szívem, csörög a mobilod - hallottam meg a hangját, majd pillanatokkal később a nejem is feltűnt, kezében a kis készülékkel. - Az igazgató keres.
Az igazgató, na persze! Soha fel sem hívna telefonon, inkább emailezik.
Te jó ég, mekkora szemét vagyok, amiért volt képem az igazgató nevén
elmenteni az ő számát. Kimentem az erkélyre, hogy biztos ne hallja más a
beszélgetést, majd felvettem a telefont.
- Hiányzol - szólt bele a lány.
- Te is nekem - válaszoltan bűntudatosan, mégis szívemből szólva.
kell/seb ; 30 év - te jó ég, egyre rosszabb leírni... ; James Franco
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése