Armie Cavill-Devereux (Alois Rock School-új)

éma: Armie Cavill-Devereux   Kedd. Okt. 16, 2012 9:43 pm CAVILL-DEVEREUX; ARMIE better than thou ALAPOK, ALAPOK, ALAPOK Elnézést? Oh, te hozzám beszélsz? Nem tudod, ki vagyok? A nevem Armand Cavill-Devereux és ne merd elfelejteni! Ha már összehaverkodtunk, hívj Armie-nak. Születtem 1994. augusztus 26. ebből adódóan 18 éves vagyok . Jobb lenne, ha ezt most megjegyeznéd! Én egy úgynevezett saját karakter vagyok és 100%-ban meleg! Foglalkozásom tanuló, szabadúszó művész, festő, néha hobbifotós. Tízes skálán az iskolában, én ösztöndíjazott vagyok. Harmadikba járok. Zene szakos vagyok. prettier than thou MEGJELENÉS, MEGJELENÉS, MEGJELENÉS HAJ. Legtöbbször egy kezelhetetlen madárfészekkel ébredek a fejem tetején, amin a fésű sem sokat segít, néha megnövesztem, máskor rövidebbre hagyom sötétbarna fürtjeimet. SZEM. csokoládébarna SÚLY ÉS MAGASSÁG. 87 kg, 185 cm KÜLÖNLEGES ISMERTETŐJEL. egyszer sütit próbáltam sütni, és megégettem a bal csuklómat, aminek a nyoma még halványan most is látszik STÍLUS. Lezser darabokat szeretek hordani, ami sehol sem szorít, és kényelmesen érzem magam bennük, nem szeretem a hivalkodást, a giccset öltözködés terén, így a pulcsik, és hosszú ujjú felsők, ingek valamint a farmerek a legjobb barátaim. Ékszert nem sokszor viselek, kivéve néhány bőrkarkötőt, ami mindig rajtam van. HANGSZER. dob, hegedű, ének CSOPORT. diák PLAY BY. Francois Arnaud EGYÉNI TITULUS. Artistic gay... guy smarter than thou SZEMÉLYISÉG, SZEMÉLYISÉG, SZEMÉLYISÉG SZOKÁSOK. ~ zenélés ~ dalszerzés ~ festés ~ fotózás ~ türelmetlenkedés ~ cigizés ~ biciklizés ERŐSSÉGEK. ~ tanulás ~ barátkozás ~ temérdek csokoládé elfogyasztása ~ magabiztosság ~ "scream"(hörgés) GYENGESÉGEK. ~ természettudományok ~ sportok ~ tánc ~ érzékenység SZERET. ~ bakancsok ~ zene ~ saját hangszerek ~ fiúk ~ édesség ~ ecset ~ blues, jazz fusion ~ rock ~ franciául beszélni és énekelni NEMSZERET. ~ zöld szín ~ békák ~ zseblámpa ~ tél ~ bizonytalanság ~ sorban állás ~ előítéletek ~ elektronikus zene TELJES SZEMÉLYISÉG. Ami azt illeti, mindig is szerettem néha elvonulni a világ elől, magamban lenni, és alkotni. Teljesen mindegy, hogy mit, csak megmutathassam a világnak, még akkor is, ha csúny vagy ha hamis. Szóval, néha szükségem van egy kis inspirációra, keresem a saját stílusom, az egyéniségem minden művészeti ágban. Nem vagyok valami szószátyár srác, akkor beszélek inkább, ha értelmét látom, ugyanakkor a barátokkal hülyülés belefér a dologba. Szívesen ismerkedem, és nem félek az új közösségektől, nem annyira a kirekesztéstől, amiért más beállítottságú vagyok, bár ezt nem híresztelem, de aki megkérdezi, azzal őszinte vagyok. Általában szerény vagyok, de büszke az eredményeimre. Hajlamos vagyok az utolsó pillanatra halasztani minden fontos munkát, inkább a szenvedélyeimnek hódolok. TITOK. A bátyámmal ritkán találkozunk, és még nem volt alkalmam elmondani neki, hogy a saját nememhez vonzódom. richer than thou TÖRTÉNELEM, TÖRTÉNELEM, TÖRTÉNELEM JELENLEGI TARTÓZKODÁSI HELY. Általában az iskolában, a kollégiumban és a próbatermekben élem az életem. SZÜLŐK. ~ Johanna Cavill/43/író ~ Grégoire Devereux/45/tanár(gitár) TESTVÉREK. ~ Laura Cavill-Devereux/16/tanuló ~ William Cavill-Devereux/23/újságíró, fotós TÖRTÉNET. - MORE THAN THIS!* - hörögtem bele a mikrofonba, ahogy a szám véget ért. Benne volt minden düh, amit éreztem, minden csalódottság, és az összezavarodott érzelmek is elbújtak ebben a három szóban. Kezet fogtam a srácokkal, leoltottuk a fényeket a stúdióban, elköszöntünk egymástól, és ment mindenki hazafelé. Már sötét volt, az utcai lámpák fénye világította meg az utakat, eső szaga lógott a levegőben. Lekéstem az utolsó buszt, ami hazavitt volna, így maradt a gyaloglás, miután megnéztem a mobilomat, és realizáltam, hogy még körülbelül pár perc, és megadja magát az aksija. Elővettem a zsebemből a Lucky Strike összegyűrt dobozát, és rágyújtottam. Erősen beleszívtam a cigibe, de nem segített. Megláttam a szemközti oldalon egy telefonfülkét, átsétáltam és beledobtam annyi aprót, amennyit a zsebemben találtam, majd tárcsáztam, remélve, hogy majd otthon felveszi valaki a telefont. - Haló? - halottam meg anyám hangját a vonal másik végén. - Anyu, én vagyok, Armie - válaszoltam. - El tudnátok jönni értem kocsival? Lekéstem a buszt... - Armie? Nagyon rosszul hallak! Hol a fenében vagy?! Mindjárt jön a vihar. Ahogy ezt kimondta, megszakadt a vétel. Ennyit erről. Ez a szar elnyelte a pénzemet, ráadásul nem jutottam vele előbbre. Felhúztam a kapucnimat, és folytattam a gyaloglást hazafelé. Nem sokára eleredt az eső, és elmosta azt a kövér könnycseppet, ami legördült az arcomon. Amikor hazaértem, mindenhol megpakolt dobozok, benne a fél házzal. Bementem a szobámba, ahol hasonló látvány fogadott. Én nem voltam hajlandó pakolni, nem akartam elmenni innen. Becsaptam a szobaajtót, és nekidőltem. A fakó fényképeken és a halványuló emlékeimen kívül ez az egyetlen hely, ami rá emlékeztet. Itt születtem, itt nőttem fel, itt ismertük meg egymást, itt lettünk barátok, talán valami több is, de mielőtt ezt kideríthettük volna, ő máshová költözött, én pedig maradtam. A kapcsolatunk megszakadt, és a leveleimet visszaküldték a feladónak, azaz, nekem. Együtt kezdtünk el zenélni, együtt alapítottunk együttest, és ezt a szobát is ő segített kifesteni. Már nem emlékszem, mikor jöttem rá, hogy máshogy szeretem a barátomat, mint ahogy kellene. De ezt éreztem, és ez a mai napig nem múlt el teljesen. Hiányzik. És hiányozni fog. A szobám falát borító drippingre** néztem, és arra emlékeztetett, hogy mennyit ökörködtünk, amikor ezt csináltuk, és milyen boldog voltam akkor. Most meg, hogy apám új állást kapott egy Los Angeles-i zenés suliban, nem vagyok túlzottan feldobva. Azt hiszem, máskor örülnék, hogy Los Angeles városában tanulhatok zenét, és megismerhetek egy csomó tehetséges embert, de így már nem. Ha itt kell hagynom az egyetlen helyet, ami hozzáköt. Másnap az egész család autóba ült - kivéve persze a bátyámat, Willt, aki már rég elköltözött -, mögöttünk a bérelt költöztetővel, és úton voltunk az új otthonunk felé. Én bedugtam a fülembe a zenémet, és kifelé bámultam az ablakon. Bevallom, a hely sokkal jobban tetszett a szülővárosomnál, de még így sem tudta feledtetni a rossz érzést, amit a változás hagyott bennem. Megérkezve gyönyörű látvány tárult a szemem elé. A kollégium nagyon tiszta volt, és rendezett. Gyorsan előkaptam a fényképezőgépem a táskámból - hónapok óta először -, és kattintottam, hogy megörökítsem a látványt. Apu segített felcuccolni az új szobámba, ahol két ágy közül választhattam. Nem volt szobatársam, így nem kellett alkalmazkodnom senkihez - persze, ez nem azt jelentette, hogy szétdobálom a koszos ruhákat a helyiségben. Később elindultam, hogy felfedezzem a környéket, amikor ismerős alakot pillantottam meg. Lehetséges lenne? Évek telhettek el, mióta nem láttam, de egyből tudtam, hogy ő az! Csak idő közben felnőtt. Ahogy én is. A szívem őrült tempóban vert, alig kaptam levegőt, a torkom kiszáradt, egy hang sem jött volna ki a torkomon. Behúzódtam az egyik sarokba, és mély levegőt véve sikerült kissé lehiggadnom, és visszanéztem, de addigra már sehol sem láttam. Talán csak káprázott a szemem... * From the song Crushcrushcrush by Paramore ** Olyan ecsetkezelési technika, ahol a színek összefolynak a vászonon, vagy pöttyöket hagynak, a magyarban néha indulatfestészetnek vagy "csapkodós" technikának is hívják. luckier than thou A TAG, A TAG, A TAG NÉV? Ashley TAPASZTALAT? 1,5 KOR? 16