Bonnie Mayer (Alois Rock School)

Bonnie Mayer ~~~ Karakter teljes neve: Bonnie Mayer Becenév:Bonnie Születési idő, hely: 1994. szeptember 11., Boston Kor: 17 év Évfolyam: 3 Titulus: Átlag. Hangszer: Basszusgitár, Gitár, Ének Egyéb: Rock chick of the century ~~~ Kinézet: Bonnie elég alacsony, viszont így könnyen talál magának pasit, hiszen jóesetben magasabbak nála. Nem az a kifejezett csontkollekció, átlagos testalkata van. Leginkább vörös hajáról lehet felismerni, és vagány öltözködési stílusáról, aminek elengedhetetlen kelléke a Martens bakancs. Persze, a rockos megjelenéshez élénk színű smink is dukál, főleg szemfestésben profi! Legszívesebben kedvenc időtöltésének hódol, a basszgitározásnak, és majdnem mindig nála van a kedvenc hangszere. Ez egy akusztikus, fehér, fretless Fender, ami gyönyörűen szól, főleg, ha Bonnie játszik rajta. Jellem: Belevaló, vagány csaj. Imádja hangoztatni a véleményét, és sokszor oszt ki másokat, de persze, csak építő jelleggel. Gyakran viccelődik, és legtöbbször hatalmas mosoly van az arcán, amivel jókedvre derít másokat. A beszélésnél, csak az evést szereti jobban, főleg a káros, hizlaló ételeket minden mennyiségben. Nehezen lehet felidegesíteni, de elég haragtartó. Alapvetően imád társaságban lenni, de néha szüksége van egy kis magányra, vannak mélypontok az életében, de ilyenkor születnek a legjobb dalok. Történet: Anya mindig azt mesélte, aznap, amikor születtem, éppen szakadt az eső. Ez csupán azért érdekes, mert imádom az esőt. Néha kiülök az ablakba, nézem, ahogy zuhog, és hallgatom a beszűrődő halk kopogást. Már kiskoromban is felfedeztem, hogy milyen egyenletlenül, máskor pedig milyen egyenletesen dobolnak ritmust az esőcseppek. Egy-két alkalommal a bátyám, John is mellém ült, és halkan dúdolt egy fülbemászó dallamot hozzá. Ezek a kedvenc emlékeim. Amióta az eszemet tudom, a bátyám a példaképem, úgy nézek fel rá, ahogy senki másra. Ő már régebben is gitározott és énekelt, egyből megtetszett nekem ez a dolog. Az, hogy ennyi tehetség van benne. Hogy ilyen kitartással és szorgalommal tanul meg egy-egy új fogást vagy akkordot. Azt hiszem, mindig is irigy lehettem Johnra. Persze, nagyon szerettem őt, de én egy kicsit mindig jobb akartam lenni nála. Hogy bizonyítani akartam-e, azt a fene sem tudja, de mindenképpen bennem volt a versengés. Ahogy elég idős lettem hozzá, eldöntöttem, hogy én is gitározni fogok. Sajnálatos módon, nekem ez egyáltalán nem ment jól, mint idősebb testvéremnek, aki akkorra már teltházas koncerteket adott, és kiadta az első nagylemezét is. Ekkor kezdtem énekelni, és egy garázsbandát is alapítottam. Nem volt a legjobb ötlet, mivel zenésztársaim nemhogy kezdő szinten voltak, de előfordult, hogy a próbákra sem jöttek el józanul. Egyszer elmentem John egyik nagykoncertjére, akkor hallottam először profi bandát élőben játszani. Felfoghatatlan élmény volt. Ott és akkor tetszett meg a basszusgitár is, holott eddig nem is gondoltam volna, hogy az is lényeges hangszer egy együttesben. Amikor elkezdtem tanulni, könnyen belejöttem, és ráéreztem az ízére, tudtam, hogy ez a nekem való dolog, és éreztem, hogy ez az, amit szeretnék csinálni. Ez mind-mind szép és jól is hangzik, nemde? Csakhogy az egész eddigi életemet a zenének szenteltem, és nem sikerült egy legjobb barátot sem szereznem. Engem nem hívtak meg a szülinapi partikra, az osztályból is mindig kilógtam, és még fiúm sem igazán akadt. Nem voltam igazán népszerű, pedig mindig vágytam a sikerre, talán pont ez volt a baj. Nem igazán ismetek az emberek. Az a társaság, akikkel jól éreztem magam, egy idő után pedig szétszéledt. Ekkor láttam meg egy újságban az Alois iskoláról szóló hirdetést. Rögtön megtetszett, és éreztem, hogy nekem itt a helyem, mert itt igazán kibontakozhatok.